Megérintett, Téged is elérhet!

Sokszor úgy érezzük, kevesen vagyunk. 

Hangunk elveszik a világ zajában, erőnk kevésnek tűnik a nagy rendszerek, érdekek és hatalmak között. Körülöttünk egy olyan világ él és formálódik, amely gyakran a pénzben, a teljesítményben és a befolyásban keresi a biztonságot. Nem ritkán idegennek érezzük magunkat ebben a légkörben, mert szívünk más után vágyakozik: arra az otthonra, amelyet nem emberi erő, hanem Isten jelenléte ad.

Milyen jó tudni, hogy nem kell nagynak lennünk ahhoz, hogy fontosak legyünk. Nem kell erősnek mutatkoznunk ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat. Isten háza népe lehetünk – olyan emberek, akiket ő néven szólít, akiket ismer és szeret. Az ő országában nem az számít, hogy ki mennyit birtokol, vagy milyen magasra jutott az emberek szemében. Nála a hűséges szív, a bizalom és a szeretet többet ér minden földi hatalomnál.

A Mindenható árnyékában különös békességre talál az ember. Nem azért, mert eltűnnek a nehézségek, hanem mert tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Annak az Istennek a közelében élhetünk, akinek nincs lehetetlen. Ő látja azt is, amit mi még nem látunk, és utat készít ott is, ahol számunkra minden lezártnak tűnik. Amikor saját erőnk elfogy, az ő gondviselése akkor sem fogy el.

Ezért szabad gyengének lennünk. Szabad beismernünk, hogy nem tudunk mindent megoldani, nem tudunk minden terhet elhordozni. Isten nem a tökéleteseket hívja magához, hanem azokat, akik rá merik bízni magukat. Mint a gyermek, aki édesapja kezét fogja, úgy kapaszkodhatunk bele mi is mennyei Atyánk szeretetébe.

Bár a világ sokszor a látható erőt csodálja, mi tudhatjuk, hogy a legnagyobb biztonság nem a hatalomból, hanem Isten közelségéből fakad. Az ő árnyékában otthon vagyunk. Ott nem idegenek, hanem családtagok vagyunk. Ott nem kell bizonyítanunk az értékünket, mert ő már szeretettel elfogadott bennünket. 

Miközben talán kevesen vagyunk, mégsem vagyunk jelentéktelenek. Mert a Mindenható Isten tart bennünket a kezében. Az ő szeretete körülvesz, az ő békessége hordoz, és az ő ereje őrködik fölöttünk. Ezért lehet a szívünk csendes és reményteljes: otthonunk van nála, a Mindenható árnyékában.

Volt egyszer egy fiatalember, aki hosszú évek alatt fokozatosan elveszítette a hitét. Gyermekkorában még természetes része volt az életének a templom, az imádság és Isten jelenléte, de ahogy teltek az évek, egyre több kérdés és csalódás gyűlt össze benne. Úgy érezte, hogy Isten távol van, az imák válasz nélkül maradnak, és a hit csupán egy régi emlék lett számára.

Egy idő után már nem is kereste Istent. A mindennapok terhei, a bizonytalanság és a saját küzdelmei teljesen más irányba sodorták. Bár kívülről minden rendben lévőnek tűnt, belül egyre nagyobb ürességet hordozott.

Egy családi utazás során azonban váratlan fordulat történt. Egy különleges helyre látogatott el, ahol rég nem látott családtagjával találkozott. A viszontlátás öröme önmagában is sokat jelentett, de ennél többet kapott. Beszélgetéseik során azt látta, hogy ez a hozzátartozó nehézségek és próbák között is békességet sugároz. Nem azért, mert könnyű élete volt, hanem mert megtanult bízni Istenben.

A fiatalembert mélyen megérintette ez a hitből fakadó nyugalom. Először csak kíváncsian hallgatta a történeteit, később kérdezni kezdett, végül pedig újra megpróbált imádkozni. Nem egyik napról a másikra változott meg minden. A kételyei nem tűntek el azonnal, de valami új elkezdett épülni benne: a bizalom.

Rájött, hogy a hit nem a minden kérdésre adott válaszokból születik, hanem abból, hogy Isten akkor is velünk van, amikor még nem látjuk tisztán az utat. Lépésről lépésre újra közelebb került hozzá, és megtapasztalta, hogy Isten türelmesen várta őt végig.

Ma már úgy tekint vissza erre a találkozásra, mint egy ajándékra. Egy olyan pillanatra, amelyen keresztül Isten újra megszólította és visszavezette a reménység útjára.

„Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből, és a magad értelmére ne támaszkodjál!” (Példabeszédek 3,5)

Talán vannak időszakok, amikor mi sem látjuk tisztán Isten munkáját az életünkben. Mégis előfordulhat, hogy egy beszélgetésen, egy találkozáson vagy egy szeretett ember példáján keresztül újra megszólít bennünket. És ami egyszer megérintett valakit, az talán bennünket is elérhet.